Ez a magtudin gyűjteményéből van. Az írás hosszabb, de érdemes elolvasni. Amelyből nyíltan világossá válik, hogy MIÉRT NEM SZABAD HABSBURG névre egy MAGYAR-PETŐFI laktanyát SOHA ÁTNEVEZNI !
Azaz aki ezt teszi a magyar néppel, az egyrészt nem magyar, másrészt a magyar nép vesztét akarja :(
„Magyarok!
...Az Ausztriával (azaz Habsburgokkal) való egyesülésetek volt a Ti szerencsétlenségeteknek a legfőbb oka.
Ausztriáért foly véretek messze országokban, legbecsesebb javaitok szüntelenül miatta feláldozva, pedig a Ti országtok tette (a Habsburgok birodalmának) legszebb részét és mégis úgy néztek Titeket, mint valamely meghódoltatott tartományt....” Napóleon.
A hétfejű sárkány kiirtásán már a múlt század közepén is mesterkedtek az európai hatalmak....(és a sárkányról való) véleményüket egy szellemes francia diplomata a következő rövid mondatban foglalta össze:
„Ausztria egy rákfene Európa testén, amelyet ki kell metszeni.”
Hát most kimetszették.
Ausztria alatt ugyanis akkor még kizárólag az osztrák császári házat értették, mert ez a tartományokból tákolt államtest tisztán a Habsburg családi érdekek kedvéért lett állammá, a császári címet is csak 1804-ben akkor vette föl I. Ferenc, mikor I. Napóleon a német császári koronát győztes kardjával fölkent fejéből kiütötte. Száz éves volt az új császárság, mely azért állt fönn, hogy a Habsburgoknak megmaradjon a császári címük. Azelőtt “hercegi” címmel uralták, egyébként pedig örökös tartományukat olyan tulajdonként tekintették, mint a földesúr a földbirtokot. Addig, míg a 67-es kiegyezés nem hozta meg nekik is az alkotmányt és a parlamentet, osztrák népeiknek úgy hozták a törvényt, hogy a császár gondolt egyet, azt leírta egy papírszeletre, azután összehívott egypár hímvarrásos udvaroncot, föltette fejére a kalpagját, felolvasta elöttük, amit leírt és ez lett a törvény. Így készült a pragmatika szankció is. Magyarországot is így akarták kormányozni. Azért irtóztak úgy még az “alkotmány” szótól is, hogy ezt Ferenc császár előtt nem is volt szabad kiejteni, mert mindjárt ideggörcsöt kapott és azért akartak bennünket tűzzel, vérrel, vassal Ausztriához láncolni. Azért lövették, akasztották, börtönözték és üldözték itt a magyar hazafiakat. Mert ez a “birodalom” szűk volt az ő féktelen uralomvágyuknak és feneketlen országfaló mohóságuknak.
Ezért tartotta őket Európa rákfenének.
Hiszen még osztrák párt is volt, amely nyíltan kiabálta: Los van Österreich! (El Ausztriától.)
Henri Martin, a múlt század jeles francia történetírója és diplomatája, már szabatosabban nevezte nevén a gyereket:
“Az osztrák-ház, -- írta --, egy vámpír, amely a nemzetiségek ágyékába ragadt.”
Erről a hétfejű sárkányról mondta ki az ónodi országgyűlés 1707. június 20.-án, II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezérlete alatt, a következő határozatot:
“Miután az osztrák-ház királyi hatalmával visszaélve … erőhatalommal törekedett a nemes magyar nemzet romlására, s magát nem akképpen, mint királyhoz illik, hanem az ország nyilvános ellenségeként viselte…szabad nemzetünket zsarnoki szolgaságba süllyesztette, megigázott gyanánt elnyomta, hazánk törvényeit, szabadságát eltiporta… magunkat az osztrák ház alól szabadoknak, a trónt üresnek nyilvánítjuk…”
Erről a hétfejű sárkányról hangzott II. Rákóczi Ferenc manifesztumában szerte a nagyvilágba, mint a magyar nemzet bús siralma:
“Magyarország egyhangúlag (inkább) visszaóhajtotta a török uralmat, mert a Habsburgok a magyar nemzetnek sóhajokon és könnyeken kívül egyebet nem hagytak.”
200 év előtt hangzott el ez az igazság Európa számára. Egy olyan aranytollból, mint II. Rákóczi Ferencé.
Második szabadságharcunk bukása után Kossuth Lajos, az egész világon legcsodáltabb magyar politikai lángész, Liverpoolban, a legillusztrisabb angol államférfiak jelenlétében, hazánk igazságairól tartott felvilágosító előadásaiban ezt tárta a művelt Anglia elé:
“Egy szerencsétlen órában a Habsburgok becsempésztettek az országba. Nem hívattak – hangsúlyozta Kossuth --, hanem a szó szoros értelmében becsempésztettek. És e pillanattól kezdve ránk zúdult az erőszakos németesítés, az elnyomás és a nyílt erőszak és alattomos ármányok összes eszközeivel a szenvedések végtelen sora…”
Írás folytatása itt: http://www.magtudin.org/Habsburg%20haz%201.htm?fbclid=IwAR3c-ybyI_jifYlJdPR8jgpfXoC_aGKoORzzzQZYiOaIBuy5y-ityl8YKSc
