https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyszentmikl%C3%B3si_kincs
A nagyszentmiklósi kincs bikafejes lelet: magassága 10,6 centiméter, hossza 12,2 centiméter, súlya 283 gramm, űrtartalma 2 deciliter.
A nagyszentmiklósi kincset 1799-ben találták Temes megyei Nagyszentmiklós határában. 1799. július 3-án egy szerb szőlősgazda árokásás közben különleges leletre bukkant.[1] A kincs 23 aranyedényből áll, összsúlyuk majdnem 10 kg. Előkerülése óta eredete heves viták tárgya volt, mivel az edények többségét nem egyazon időben és műhelyben készíthették. Valószínűleg az avar fejedelmi kincstár része lehetett, melyet a kaganátus végnapjaiban rejthettek el. 1799. október 1-jén I. Ferenc magyar király intézkedésének eredményeként került a bécsi Császári és Királyi Régiségtárba. Jelenleg a bécsi Szépművészeti Múzeumban (Kunsthistorisches Museum) őrzik. Magyarországon a kincset először 1884-ben állították ki, majd a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 200. évfordulóján, 2002-ben volt ismét látható Budapesten. Legutóbbi szakszerű feldolgozása Bálint Csanád nevéhez fűződik.[2] Az aranyedényeken számos rovásfelirat látható.
A Kincs egyes darabjai:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyszentmikl%C3%B3si_kincs#A_kincs_egyes_darabjai
