A régészet által megtalált tárgyak természetesen nem mondhatnak el mindent az aranykorról, hiszen a régészeti lelet csupán leképeződése, nyomlelete annak a szellemiségnek, ősműveltségnek ami akkor uralkodhatott.

Az emberiség (egyik?) aranykorának közös kincseként, nyomleleteként szinte csak a művészi kerámia és később a fém tárgyaink, eszközeink maradtak fenn túlélve az idő vasfogát, de ezek és a rajtuk lévő szimbólumok, jelképrendszer áttekintése révén már igen komoly összefüggésekre lelhetünk az e korban élt elődeink világszemléletével kapcsolatban.

 A régészet egyre inkább azt igazolja, hogy a kontinens a történelmi idők előtt Közép-Európában volt a legfejlettebb. Egyre többen bizonyítva látják a szakemberek között, hogy kb. "Kr. e. 6500-3500 között igazi civilizáció virágzott itt. Olyan városok voltak, amelyekben nagyszámú népesség lakott. Több emelet magasságú templomok álltak, négy-öt szobás tágas házakban laktak. Fejlett kézműiparuk volt, keramikusok, szövőmesterek, réz- és aranyművesek tevékenykedtek, obszidiánnal, kagylókkal, márvánnyal, rézzel, sóval stb. kereskedtek. Az őskori Közép-Kelet-Európa kulturálisan különálló, keleti hatásoktól független térség volt, saját jogú, önálló civilizációt képviselt. A jégkorszak utáni európai kultúra első nagy fellendülése mentes volt bármilyen külső hatástól. Önmagából született, a kései paleolitikum Duna menti kultúrájának rejtett energiáiból merítve. Ez a rendkívül fontos tény arra enged következtetni, hogy az őskori Európának nem kellett Közel-Keletről semmit sem átvennie, saját gyökerekből épült fel. Ahogy korábban láthattuk, a Kárpát-medence újkőkori népessége az őskőkori népességből származik. Ami azt jelenti, hogy folyamatosan lakták a Kárpát-medencét.

A civilizáció legtöbb újítása a sumir kultúrát messze megelőző időkbe vezet vissza. Mégpedig az előzőkben körvonalazódott hatalmas vidékre: Kárpát-medence - Földközi-tenger keleti partvidékei - Mezopotámia- Fekete-tenger-Kaszpi-tenger. E vidékek lakói már majdnem "mindent" tudtak akkor, amikor a sumir civilizáció kezdetét vette: öntözőcsatornákat építettek, feltehetőleg hajóztak, amihez matematikai és csillagászati tudásra volt szükség, ismerték a "városrendezést", fejlett kézművességük volt. Az emberiség tudatában kitörölhetetlenül él egy ősi Aranykor képe, amikor még tökéletes boldogságban élt mindenki, béke és jólét jellemezte ezt az időszakot, és ez az Anyaistennő "birodalma" volt. Az említett vidékekről tízezrével kerültek elő istennő-szobrocskák, némelyek a paleolitikum, de elsősorban a neolitikum idejéből, sőt a szobrocskák arcvonásaikban hasonlítanak a Fekete-tengertől északra, a Kárpátok és Erdély térségében fellelt kisplasztikai alkotásokra. Mindez azért is fontos, mert erre a boldog Aranykorra vezetik vissza többen is a Grál-legendák eredetét. Az "aranykori" régészeti leletek megfelelő értelmezésével egy hatalmas,  történelmi idők előtt létező "birodalomra'' bukkanunk; amelynek lakóit az eddigiek ismeretében nevezhetjük a neolitikus kultúrkör, az Aranykor népének."
Ezek voltak tehát az emberiség békés, építkező, fejlődő évezredei

 "Több kutató - Marija Gimbutas és Stone - szerint a férfiistenekkel jelentek meg a fegyverek, a harc és háború, az Anyaistennő szerepe pedig folyamatosan csökkent. A hímnemű isten hőssé, a föld és a menny teremtőjévé vált, míg az istennő maga volt a föld és a menny, így megszűnt az azonosság a teremtő és a teremtés között. Gimbutas szerint Európában a "boldog békeidőnek", a stabilitás és a civilizáció korszakának akkor lett vége, amikor egymást követő hullámokban, kb. Kr. e. 2400-tól proto-indoeurópai törzsek támadtak az itt élőkre, és kiszorították az istennőket. Mezopotámiában pedig a kb. Kr. e. 3000-től folyamatosan betörő sémi törzsek vetettek véget az Aranykornak, akik a Magna Mater alakját új, a korábbiaktól gyökeresen eltérő szereppel is felruházták, hiszen lstár már a harc és a háború istennője is egyben. Mindezekből látható, hogy már a történelem hajnalán éles határvonal volt húzható a ragozó nyelvűek, Kelet szkíta népei és a sémi népek hitvilága közé."
(Forrás: Bunyevácz Zsuzsa, A Szent Grál üzenete)

Az aranykor értelmét azonban nem önmagában, a civilizációs vívmányai, vagy a régészeti leletei alapján kell elsősorban értelmezni (ezek mind csupán lenyomatok, leképeződések), hanem célszerűbb tágabb szemlélettel, kozmikus összefüggésekben keresni, ezt viszont már a mítoszok fejezetben fogjuk megtenni.

Forrás:

http://magyarokeredete.blogspot.com/p/iii3-regeszet-ujkokor.html