"Gyulai Iván ökológus, biológiai-kémia szakos tanár, az Ökológiai Intézet a Fenntartható fejlődésért Alapítvány elnöke, az Intézet igazgatója. Címzetes egyetemi docens a gödöllői Szent István Egyetemen a “fenntartható fejlődés elmélete és gyakorlata” tárgyat tanítja. Tagja a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak. Számos, a fenntartható fejlődés szemléletét terjesztő filmje található az interneten, a legismertebb a “Zsigerbeszéd”. Neve összefonódott a “Gömörszőlősi fenntartható falu” programmal.

Gyulai Iván bemutatta, hogy miért is nem ás és kapál a kertjében, hogyan védi meg a kártevőktől a növényeit, és milyen technikákat alkalmaz azért, hogy azok egészséges, és kiváló beltartalmi értékű termést hozzanak. Mindennek az alapja a forgatás nélküli művelés és a mulcsozás. Ezeket egészíti ki a permakultúrás kertészet, aminek lényege, hogy nem monokultúrákat és sorokat hozunk létre, hanem úgy társítjuk a növényeket, hogy azok egymásra is kedvező hatást gyakoroljanak. A legfontosabb, hogy a mélymulcsos kertészet nem hagyja szabadon a talajfelszínt, megtartja a vizet és az összes, a kertben keletkező zöldhulladékot feldolgozza. Ezzel megújítja a talajt, nem termel szemetet, és nem égeti el feleslegesen a szerves anyagot. Kiderült, hogy a vakond a kertész jó barátja, és az is, hogy az érett trágya nélkül nehezen lehet boldogulni. "

A különböző mulcsozási módok célja alapjában véve

⦁ a talajnedvesség megőrzése,⦁ a talajtömörödés és talajkopás megakadályozása,⦁ a gyomosodási nyomás csökkentése,⦁ a talajfelszín szélsőséges napi hőingásának kiegyenlítése,⦁ a tápanyag kimosódás mérséklése, és⦁ a televény talajréteg megújítása.

Az élő mulcs takarónövényekkel történő állandó talajfedés

A koncepció alapja, hogy -az időben korlátozott felszínborítást, és ökoszisztéma szolgáltatást nyújtó egynyári kultúrákkal szemben- a felszín borítása folyamatos legyen. A permakultúra a folytonos mezőgazdaság tudománya, ami utánozza a természetet, és a szukcessziós folyamatokra épít. Ennek az a következménye, hogy a talaj soha nem marad takarás nélkül.
Minél több növényt kombinálunk, annál több hasznos funkciót teljesíthetünk. Ugyanakkor a fellépő vetélkedés elkerülhetetlenül a főtermény rovására megy. A kombinálás esetén alapszabály, hogy legalább egy talajjavító (pl., retek), egy nitrogénkötő (pl., herefélék, takarmányborsó) és egy nagy zöldtömeget hozó fűfélét (pl., olaszperje, zab, rozs) alkalmazzunk együtt.

De mi lesz a gyomokkal?

A mélymulcs egyik előnye a gyomosodási nyomás csökkenése, amely a folytonos talajborítottság (takarás és élő mulcs) előrehaladtával 15-20 százalékra csökken. Gyulai Iván szerint fontos, hogy a talajforgatásos technológiák azért járnak mindenképpen gyomosodással, mert a természetes szukcessziót minden szántás és ásás után újraindítják. A szukcesszió első lépésében viszont minden esetben a pionír növények telepednek meg. Ez a természet válaszreakciója, amelynek során a rajta esett sebet a lehető leggyorsabban kívánja begyógyítani.
A gyomosodási nyomás minimalizálása érdekében a gyökérzöldségeken kívül semmilyen növényt nem szabad a földből gyökerestől kihúzni.
Ilyenkor ugyanis a talaj felszínét felszakítjuk, ami utat nyit a pionír növényeknek. Kihúzás helyett a már útban lévő egyedeket a tövüknél vágjuk le, és használjuk humuszképzőként vagy a mulcsban, vagy a komposztdombon – javasolja Gyulai Iván.

Ezért működik rosszul a hagyományos gazdálkodás

A szántóföldi gazdálkodás, a szántásos talajművelés során eltávolított elhalt szerves-anyagra természetesen szükség lenne a továbbiakban termesztett növények tápanyagigényének kielégítésére is, így ezek hiányában a talajerőt nagyüzemi körülmények között mesterséges módon, műtrágyákkal kell pótolni. A hátrányok leküzdése érdekében magától érthető, hogy nekünk is utánozni kell a természetet, ősszel nem ki, hanem éppen betakarni szükséges a föld felszínét – írja Ember- és talajkímélő kertgazdálkodás – Betekintés a mulcsok és a komposzthagyó mélymulcs világába című kiadványában Gyulai Iván.

Azonban jelenleg az elhalt biomasszát vagy bedolgozzák a talajba, vagy összegyűjtik, és egyre gyakrabban elégetik. Egyik esetben sem marad a felszínen takaró, amely biztosítaná a talaj védelmét. Más esetben a szerves anyag hulladéklerakókba kerül, vagy valamelyik faluszélen, hasznosítás nélkül rothad el. Ma szinte minden településen, ha kell, ha nem, gépi erővel vágják a „gazt”, majd legtöbbször elégetik. Ezen gyakorlat helyett a zöld javak jó szolgálatot tennének a talajmegújító gazdálkodásban – véli az ökológus.

https://www.magro.hu/agrarhirek/kapalas-es-asas-nelkul-kerteszkedik-megis-gyonyoruek-a-zoldsegei-hogyan-csinalja/

MÉLYMULCS technológiahttp://www.magosfa.hu/wp-content/uploads/2019/03/Melymulcs-technologiai-leiras.pdf